Római vakáció

A báli ruha

Egy költözés nem csak arra jó, hogy idegileg tönkretedd magad, hanem arra is, hogy átlásd, mégis mennyi cuccod van, na meg hogy észrevedd mennyi hasznavehetetlen kacatot halmoztál fel az évek során. Egy ideális költözködés során - ha van ilyen - érdemes a feleslegessé vált holmiktól örökre megszabadulni, s azokat nem hurcolni tovább a következő lakásba. A pakolás elején talán még kedv is adódik a szelektáláshoz, azonban szerintem a tizenakárhányadik doboz megkezdésekor végképp elborul az ember agya és ezek után már csak ömleszti a kartonokba a földi javait. Na én ilyen vagyok.

Egy héttel a költözésünk előtt, bár még nem tudtuk, hogy mi lesz, megyünk-e vagy maradunk, ezért én csak a ruháimat bogarásztam át, hátha ezzel előrébb leszek, vagy ha mégsem költözünk, akkor meg jól jön a felszabadult hely. Így találtam rá egy fekete, nyári kisruhára. Hát hogy is mondjam, ezek azok a típusú ruhák, amelyek nem igazán előnyösek számomra, mégis szinte minden évben beszerzek egy ilyet.

Valamiért egyértelmű volt, hogy ebből Pankának készítenem kell gyorsan egy "báli ruhát".

Valami új kezdete - búcsú a lopott képtől

Mostanában megritkultak a posztok. Kéremszépen ez egy szükségszerű kihagyás volt.  Szánom-bánom, de egy nagyon húzós időszak miatt képtelen voltam bármiféle kreatív irányú tevékenység kivitelezésére. Ennyi.

Na jó, picit mesélek: eladtuk a lakásunkat (mint már régebben írtam), s nagy reményekkel nekiindultunk a végtörlesztésnek, majd az utolsó napokban nagyon csúnyán összeakasztottuk a bajszunkat a bankkal (lényeges információkat elhallgattak előlünk - szándékosan vagy sem, ki tudja - , s ha nincs a jó öreg "női megérzés", akkor rettenetesen nagyot koppantunk volna a befizetés utolsó napján). Szerencsére nem hagytak cserben a megérzések, s végül az utolsó pillanatban végtörlesztettünk. A banki hercehurca közben, persze pár nap leforgása alatt ki is kellett költöznünk a lakásból, úgyhogy testi-lelki szempontból K.O. voltam az elmúlt napokban, hetekben.

 

 

Harapj a könyvedre!

Van nálunk egy bizonyos mondat, amelyet Panka szinte minden este megismétel: Ne csukd be a könyvet! Ez a mondat konkrétan azért hangzik el, mert Panka is tudni szeretné, hogy hol tartottunk a mesében (ennyire bízik bennünk). Na jó, rendben: könyv nyitvahagy, letesz a pirinyó szoba egyetlen, üresen maradt négyzetméterébe, majd másnap könyvet megtalál a földön, a játék hevétől kicsikét meggyúrva. Ez szégyen-gyalázat! Kell egy könyvjelző! De ne valami béna fajta, hanem valami olyasmi, amit Panka 100%-ig magáénak érez (ahogy ismerem, csak akkor megy bele a "könyvbecsukásba"). Az ötlet innen jött, de egy kicsit átfogalmaztam.

Íme az öt perces könyvjelző:

Anya és Panka

Egészségfutam

Panka óvodája projekt-alapú (az én egyszerű megfogalmazásom szerint - bocs, anyu!). Ez azt jelenti, hogy az óvónők meghatároznak egy témát (pl.: a színek, a dió, a madarak, stb.), majd azt, 2-3 hétig a gyerekekkel együtt "boncolgatják".

Panka most kiscsoportos. A beszoktatás, ismerkedés, és az ünnepek miatt, ez az első projektjük: hogyan maradjunk egészségesek? A projektek célja elsősorban nemcsak az, hogy az óvodában valamilyen téma köré szerveződjön a tevékenység, hanem hogy a szülők is picit együttműködjenek mind az óvodával, mind gyermekeikkel, s otthon is együtt folytassák a kutatómunkát. Természetesen nem kell itt nagy dolgokra gondolni, amik az amúgy is elfoglalt szülők csöppnyi szabadidejét is felemésztenék. A lényeg az, hogy otthon is felmerüljön a téma, beszélgessenek róla, keressenek hozzá kapcsolódó dolgokat (például színezőket, verseket, művészeti alkotásokat, könyveket, ...).

Gondoltam, mi is beszállunk a buliba, mi is előrukkolunk valamivel. Na de mivel? A nyomtatóban nincs patron, színező kihúzva; ilyesmi gyerekkönyvünk nincsen, se verseskötetünk. Aztán jött a világmegváltó gondolat: társast készítünk.