Valami új kezdete - búcsú a lopott képtől

Mostanában megritkultak a posztok. Kéremszépen ez egy szükségszerű kihagyás volt.  Szánom-bánom, de egy nagyon húzós időszak miatt képtelen voltam bármiféle kreatív irányú tevékenység kivitelezésére. Ennyi.

Na jó, picit mesélek: eladtuk a lakásunkat (mint már régebben írtam), s nagy reményekkel nekiindultunk a végtörlesztésnek, majd az utolsó napokban nagyon csúnyán összeakasztottuk a bajszunkat a bankkal (lényeges információkat elhallgattak előlünk - szándékosan vagy sem, ki tudja - , s ha nincs a jó öreg "női megérzés", akkor rettenetesen nagyot koppantunk volna a befizetés utolsó napján). Szerencsére nem hagytak cserben a megérzések, s végül az utolsó pillanatban végtörlesztettünk. A banki hercehurca közben, persze pár nap leforgása alatt ki is kellett költöznünk a lakásból, úgyhogy testi-lelki szempontból K.O. voltam az elmúlt napokban, hetekben.

 

 

Pár napunk volt a költözésre:
dobozok híján szinte minden zsákba került.

Folyamatosan nőttek a "tornyok".

Se a végét, se az elejét nem láttam.
Féltem, hogy sose tudjuk kipakolni a lakásból a cuccainkat.

Őszintén szólva ezek után a kiidegelős időszak után, egyáltalán nem esett nehezünkre elbúcsúzni a lakástól (annak ellenére sem, hogy most pár hónapig anyukámnál kell meghúznunk magunkat). Örültünk, hogy végre lezárhatjuk ezt az időszakot. Csak egyetlen egy dolgot sajnált a lakással kapcsolatban az én drága férjem, mégpedig a Panka szobájában lévő falfestményt, ami egy svájci illusztrátor, Nicole Maubert falmatrciája alapján készült.

Szemlesütve bevallom, hogy én követtem el ezt a lopást. :(

Már első alkalommal beleszerettem a képbe, mert csajos, de végre nem rózsaszín; édes, aranyos, de nem agyoncsépelt micimackós. Egy problémám volt az egésszel, hogy ez egy magasságmérő, azaz egy kupacban van minden figura, nekem pedig egy egész szobára való "kompozíció" kell. Hát mi sem egyszerűbb: újratervezés!

Panka mindig büszkén nézett a falára,
mert szerinte ez a kislány ő maga

Kicsit látszanak a fotón az éjszaka világító csillagok,
amelyekkel tele volt a plafon
(a "szabad ég alatt alvás" hatás elérése érdekében)

Azért én annyira nem vagyok büszke erre, mert zavar, hogy más munkáját felpingáltam a lányom szobájára, meg amúgy sem lett olyan édes buci a fejük. Én nem sajnálom, könnyen búcsút intettem neki. Következőre saját anyagból dolgozok!

(Persze már most tele vagyok ötletekkel, de még nincs hova festeni.)