Rapid ajándék a bolti Mikulásnak

Mostanában sokkal rosszabbul bírom a hideget, mint az előző években. Nem értem, hogy lehet ez, mert eddig kifejezetten élveztem a friss, téli, hideg levegőt. Februári születésű vagyok, ennek tudtam be ezt a perverziómat. De mostanában, mintha kicseréltek volna; próbálom úgy intézni, szervezni a dolgaimat, hogy minél kevesebbet tartózkodjak a hidegben.

Persze mindennek van jó oldala, mert így legalább szolidaritást vállalok a hihetetlen fázós lányommal, aki már nulla fok körül nyafog a két pulcsi-télikabát kombóért. Az idei hideg napok megjelenése óta egy kimondatlan összefogás van közöttünk, amire csak mostanában figyeltem fel igazán: ha sétálnunk kell a belvárosban - különböző tényleges okok miatt - egy - egy üzletbe beugrunk melegedni az utunk során mindenféle ürüggyel (sürgősen könyvet kell néznünk; ennek a boltnak milyen érdekes a kirakata, nézzük meg belül is; ha már itt vagyunk kérdezzük meg; stb.). Így sikerült betévednünk egy játékboltba is.

Babaház - belekezdtem

Ugye jól gondolom, hogy minden lány álma egy igazi babaház?

A mai napig nyálcsorgatva nézem, ezeket a hihetetlen részletességgel kidolgozott babaházakat. Istenem, mit nem adtam volna annak idején egy ilyenért!!!

Azt hiszem már elég régen eldöntöttem, hogy márpedig én készíteni fogok a lányomnak egy igazi babaházat; lesz, ami lesz. Tavaly végül lebeszéltem magam az egészről, mert egy két és fél éves lányka azért annyira nem tud figyelni az apró mütyürökre, meg egyébként sem biztos, hogy megérett már rá. (Na persze, ha kibúvó kell, azt mindig találok.)

Idén azonban már nem húzhattam ki magam a feladat alól. Megígértem magamnak. Valahogy ez az egész babaház annyira illik a karácsonyhoz, mint a hintaló, meg a kisvasút (de azokat már kipipáltuk). Meg egyébként is, a lelki szemeim előtt látom, ahogy ez az aprócska lány, csillogó szemekkel áll a feldíszített fenyőfa előtt és megilletődve nézi a sok ajándék között kimagasló, berendezett babaházat. Szerintem sikítana örömében. Látni akarom azt a pillanatot!

Kezdetek

Szóval minden ezzel a "kiscsirkével" kezdődött.

Vagyis ez nem teljesen igaz, mert már elég régóta (talán a kezdetek óta, de erről anyut kellene megkérdeznem) bennem lapul a kreativitás ördöge.

Ez a három és fél éves csöppség sok mindennek az elindítója. Mondjuk ennek a blognak is.

Őt Pankának hívják, és éppen a hercegnős korszakát éli.

Szülei már előre rettegtek ettől az időszaktól és tudva, hogy ez elkerülhetetlen, próbálják helyes mederben tartani. Panka anyukája folyamatosan azon buzgolkodik, hogy a kislány el ne vesszen a sok értelmetlen, aktivitást és kreativitást nem igénylő, rószaszín mázban úszó pónik, hercegnők, Barbie-k és újabban hörcsögök között. Ez az anyuka, na ez lennék én.

Amióta lehetséges próbálom a kislányomat bevonni különböző tevékenységekbe (sütés, főzés, házimunkák, kreatív tevékenységek) vagy ha arról van szó én magam készítem el neki a dolgokat. Már egy ideje dokumentáljuk az elkészült "remekműveket", ötleteket és már a blogírás is gondolata is felmerült, csak idő és energia hiján valahogy sosem valósult meg. Eddig.