Karácsony 2011

Volt már valakinek olyan karácsonya, hogy az alapvető végeláthatatlan ünnepi tennivalók mellett más egyéb nehézségek is közbeszólnak a készülődésbe?
Na most így vagyok ezzel.

Itt a karácsony, megvették a lakásunkat, kihasználhatjuk a végtörlesztést, lassan dobozolhatunk, költözhetünk, építkezéses árajánlatokat nézegethetünk. Örülnöm kellene, de 23.-a óta gyomoridegem van. Nem tudom jól döntöttünk-e, nem tudom mit hoz a jövő, ideges vagyok.

Egész karácsony alatt ideges voltam. Több sütemény nem sikerült; odaégettem a csokoládét egy apró figyelmetlenség miatt; 1 kávéskanál zselatin helyett egy fél csomaggal szórtam a sütibe, dobhattam ki az egészet; a bejglim két nap csúszással készült el, és a végére már a babaházra sem volt energiám.

Ja és még a karácsonyfánk is el akar dőlni.

Mai fotó. :)

Annyira elszomorító, hogy még az ünnepek alatt sem tud az ember megfeledkezni kicsit a hétköznapokról. Pedig annyira imádom a karácsonyt. Ezt azt hiszem elsősorban a szüleimnek köszönhetem. Imádtam, amikor óvodás koromban elmentünk a Mikulás ünnepségre, abba az iskolába, ahol apukám tanított. Mennyire meglepődtem minden egyes alkalommal azon, hogy az a szakállas figura, mennyi dolgot tudott mondani rólam. Hihetetlen volt számomra. A nagy karácsonyi összejöveteleket is szerettem, a véget nem érő karácsonyi dalokat, az utazások során az ablakokban világító karácsonyfák számolgatását, a kicsomagolt ajándékok fa alá történő rakosgatását.  

Ezek azok a dolgok, amiket szeretnék a lányomnak is továbbadni. Szeretném, ha az egész adventi időszakot úgy élné meg, mintha egy varázslatos világba kerülne, ami tele van titokkal, rejtélyekkel. Természetesen rengeteg ötletem van, de idő és a többi bokros teendő miatt szépen fokozatosan vezetek be dolgokat. Idén már kicsit a lakás feldíszítésére is próbáltam odafigyelni. (Azt tudni kell rólam, hogy a fejemben, mintha ezernyi hangya lenne, folyton nyüzsögnek az ötletek, de mivel annyi mindent szeretnék megvalósítani, és annyi mindenbe belekezdek, sokszor végül semminek sem jutok a végére. Ezért tudatosan a fokozatosság mellett döntöttem.)

Első körben egy rém egyszerű adventi "koszorút" készítettem,
aztán később valóban koszorúra kerültek a gyertyák,
de azt sem bonyolítottam agyon.

Nekem a karácsony színei a piros, a zöld és a hófehér.

Panka szobájában hóesés készül

A folyosóra is próbáltam figyelni,...

... meg a szobaajtóra, ...

...és a bejárati ajtóra.

Diós-narancsos, kókuszos szaloncukrot is készítettem.

Pár saját készítésű díszt is feltettünk a fára.

Már a fa alatt a babaház, a kockás pokrócot újra elrejtettük a fiók mélyére.

A ház alig fért be a karácsonyfa alá. Olyan nagy, hogy egyelőre a pár bútor csak elveszik benne.
Aztán lassan indulhat a munka közös folytatása! Új év, új kihívások.

Békés utó-karácsonyt kívánok mindenkinek és
 sikerekben -, egészségben gazdag, de idegeskedés mentes boldog új évet!