PM and BM: Hóember ceruzák Mártától

Nem vagyok híve az észnélküli nagy karácsonyi ajándékozásnak. Pontosítok. Nem szeretem azt a fajta ajándékozást, amikor fűnek-fának megvenni kényszerülök egy harmadik turmixgépet, egy huszonötödik késkészletet, vagy jobb esetben egy személytelen vásárlási utalványt. Egy-két éve kijelentettem, hogy márpedig én ebben nem veszek részt. A szabályok a következőek: a gyerekek igenis kapjanak játékot ajándékba (lehetőleg valami értelmes dolgot), a felnőttek pedig próbálják meg értékelni a süteményt, a házi készítésű likőröket, a különböző borokat, amiket aztán egy jó beszélgetés közben együtt el tudunk fogyasztani. Kicsit nehezen, de sikerült a gyakorlatban is megvalósítani: ma már egyeztetünk a gyerekek játékairól; egymásnak ajánlásokat küldünk, hogy mi az, ami tuti sikert arat a gyereknél; valaki sütemény kívánságlistát ad le, vagy esetleg házi készítésű ízesített pálinka igényt nyújt be. Idén citromlikőr készült nagy mennyiségben, a sógoroméknak süteményes tálat viszünk, a nővéreméknek gesztenyés-trüffeltortát, anyukámnak pedig tej-és fehércsokoládés tortát. (Igen, nagyon szeretek sütni!)

2009-ben mindenki kapott tőlünk egy ilyen tálat,
amit aztán telepakoltam mindenféle házi készítésű finomsággal.

Ugyanígy nem vagyok híve az óvodában történő bonbon-osztogatásnak sem, az annyira személytelen. Én inkább hetekkel az ünnepek előtt nekiállok agyalni azon, hogy milyen hasznos dolgot tudna az én pici lányom a segítségemmel elkészíteni. Idén így esett a választás Martha Stewart hóember ceruzáira. Egyszerű, de nagyszerű kategória, amit egy három és fél éves is könnyen elkészíthet egy felnőtt segítségével.

Ebben a beállításban olyan, mintha csőre lenne

Hozzávalók:

ceruza

kisebb és nagyobb hungarocell vagy préselt papírgolyó (szerintem az utóbbi jobb, mert annak a felülete, pont megfelelő, ezért nem kell lefesteni vagy - Márta szerint - fehér glitterben megforgatni)

ragasztó

hurkapálcika

fekete gyöngyök

répaorrnak filc vagy zseniliadrót

vékony szalagok

fehér glitter (hungarocell golyó esetén)

Mint említettem, mi préselt papírgolyót vettünk, 2 cm és 2,5 cm átmérőjűeket. Egy kisebb és egy nagyobb golyót ragasztós-hurkapálcikás csapolással rögzítettünk egymáshoz. Itt bizony elkél a felnőtt segítsége: golyókon lyukakat "ütni", a nagyobbak alján ceruza méretű nyílást készíteni, hurkapálcikákat méretre vágni. A többit a gyerekre bízhatjuk, ragasztás, összeillesztés, ha ügyes, akkor a szemek és az orr felhelyezése, a sál kiválasztása és feltekerése, s végül a ceruzára ragasztás.

Zárójelben megjegyezném, hogy az orrnak mi zseníliadrótot használtunk, aminek a végét fogóval picit vissza hajlítottam, hogy a megajándékozottban kárt ne tegyen. A ceruza az egyik bánatom, lejártam a lábam, a város összes papírboltját felkerestem, de sehol sem találtam szép piros vagy zöld vagy hófehér külsejű grafit ceruzát, úgyhogy ez a semleges tűnt a legjobb ötletnek (amúgy miért kell a papírboltokat is elárasztani hercegnőkkel?).