A mai napig nyálcsorgatva nézem, ezeket a hihetetlen részletességgel kidolgozott babaházakat. Istenem, mit nem adtam volna annak idején egy ilyenért!!!
Azt hiszem már elég régen eldöntöttem, hogy márpedig én készíteni fogok a lányomnak egy igazi babaházat; lesz, ami lesz. Tavaly végül lebeszéltem magam az egészről, mert egy két és fél éves lányka azért annyira nem tud figyelni az apró mütyürökre, meg egyébként sem biztos, hogy megérett már rá. (Na persze, ha kibúvó kell, azt mindig találok.)
Idén azonban már nem húzhattam ki magam a feladat alól. Megígértem magamnak. Valahogy ez az egész babaház annyira illik a karácsonyhoz, mint a hintaló, meg a kisvasút (de azokat már kipipáltuk). Meg egyébként is, a lelki szemeim előtt látom, ahogy ez az aprócska lány, csillogó szemekkel áll a feldíszített fenyőfa előtt és megilletődve nézi a sok ajándék között kimagasló, berendezett babaházat. Szerintem sikítana örömében. Látni akarom azt a pillanatot!
Szóval nekiálltam. A probléma az egésszel az, hogy kb. november elején estem neki. Kissé megcsúszva. De ezen nem is lepődök meg, jellemző rám. :)
A kezdetek kezdetén úgy gondoltam, hogy sima ügy az egész. Aztán amint beleástam magam a témába, ráeszméltem, hogy oké, hogy fejben megvan, hogy mit és hogyan, de ott van Murphy és a törvényei. Egy picit el is ment a kedvem az egésztől, a kezdeti anyagmennyiség számolásnál, anyagok beszerzésénél, de szerencsére mindig azonnal visszatér a tettvágy, amint eszembe jut, hogy mennyire fog örülni neki kisPanka.
Az egész "Sasfészek-projektet" (mert nevén nem nevezhetjük, mert okos ez a kölyök és ráadásul még nőből is van, ezért azonnal összekombinálná a dolgokat, ezért a család ezt a fedőnevet használja) a ház megtervezésével kezdtem. Azt hittem pár óra alatt összedobom, de sajnos nagyot kellett csalódnom. Jó pár napomba került, mire meghatároztam, hogy mely babák lesznek a fő lakók, s ezekre méretezve megterveztem a szobák számát, méretét, belmagasságát, a nyílászárók méretét; megrajzoltam a tető formáját, a ház homlokzatát, stb. Végül kiszámoltam a szükséges anyagmennyiséget, majd elmentünk megvenni az anyagot, azonban csúnyán át akartak verni, ezért elnapoltuk a faanyag vásárlását és hogy az idő ne menjen el feleslegesen, nekiálltam a bútoroknak.
Fogtam egy füzetet és összeírtam a helységeket, majd az odakerülő minimális bútorzatot, s zárójelben feltüntettem a "ha marad időm rá " bónusz tárgyakat is . Eleinte problémát jelentett az, hogy a kiválasztott babák méretére készítsem az első bútorokat, de egy idő után valamennyire "rááll az ember szeme". A másik problémát az jelentette, hogy szinte mindent fából akartam készíteni, de gyakorlat és bizonyos szerszámok híján ez nem sikerült. Elkeseredésemben egy hobbi boltba vezetett az utam, ahol találtam 3-4 mm vastag kartont. Megvettem, hátha jó lesz valamire. A bútorok nagy része ebből készült (már ami készen van).
 |
Jut eszembe, nem is bútor volt a legelső, hanem ezek az irodalmi művek.
Egy tisztességes háztartásba igenis kellenek könyvek, egy babaházba meg pláne.
|
 |
Az első. Egy franciaágy. A fekvőfelületet összemaszatoltam ragasztóval, de úgyis lesz rajta matrac, úgyhogy babáékat ez nem fogja zavarni. A lábai kissé bénák lettek, mert az egyiket véletlenül levágtam. :) Aztán billegett, ezért új, vastagabb megoldás született. Hangsúlyozom, ez az első. Most már tuti jobban sikerülne!
|
 |
Játékbabakocsi lesz babák babájának. |
 |
Drága férjem szerint ez zuhanyzó lesz. :P |
 |
A tűzhely alakulóban. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése